Tanulj más kárán, avagy az első 23 nap

Kezdetek
(Jelmagyarázat: :-( = hiba, :-) = rendben.)

Hát az úgy volt, hogy a barátaim - főleg Pisti - többször csábítottak síelni. Mondtak mindenfélét. Hívtak lesiklani, sítúrázni, sífutni. Az én lábamon azonban még nem volt síléc egyáltalán :-( , de szimpatikus volt a síelés, szeretem nézni a tévében. Azonban mint tudjuk a TV az egészen más. A lesiklás közvetítésében a riporter már szinte temeti azokat a versenyzőket, akik az élmezőnybeli például 120 km/h sebességhez képest "csak" 115-el mennek. Nyisd ki az ablakot a kocsidban, amikor ennyivel mégy és tedd ki a kezed. Olyankor vajon mi a véleményed?
Nyaranta a hegyekben járva láttam már - számomra hihetetlenül meredek - sziklás lejtőket, amelyekre a többiek azt mondták ez télen sípálya. Hát mit mondjak a látványtól nem jött meg a kedvem. Megérlelődött bennem a gondolat, hogy sífutni viszont meg tudok tanulni, és az milyen jó
lenne. :-)

Felszerelés
Mi is kell tehát a sífutáshoz? Hó, ruha, síléc, sícipő, síbot gondolná az ember.

1. Hó. Na azt mifelénk nem lehet venni. Vagy esik, vagy nem.
2. Ruha. Futni gyakran járok barátaimmal, ezért úgy gondoltam, hogy az első időben meg fog felelni az a felszerelés, amelyet futáshoz használok. Ez többé-kevésbé így is van. :-)
3. Síléc. Ezügyben, megkérdeztem minden barátomat, akiről úgy tudtam, konyít valamennyit a dolgokhoz. A konklúzió. Váci lakosként első sorban a közelben lévő Börzsöny síterepei jönnek számításba. Ott nem nagyon volt akkoriban fektetett nyom, vagy ratrakolt pálya, bár ez, az utóbbi időben szerencsére megváltozott. Javasolt tehát a klasszikus léc - ez a technika tetszett is - rovátkolt talppal - ez a gondolat pedig logikusnak tűnt -. :-( Később a Bozsik Sífutóiskolában tudtam meg, hogy teljesen "rossz nyomon járok".
4. Cipő. Csak annyit tudtam, hogy a léchez cipő is kell. Felvilágosítottak, hogy a klasszikus és a korcsolyázó technika másmilyen cipőben történik. Azt is megtudtam, hogy legalább három féle kötés van. A variációk száma tehát hat, nem tekintve a márkákat.
5. Síbot. Ha klasszikus lécet vásárolok - már tudom, hogy hiba volt vásárolni, a kölcsönzés helyett - eltérő hosszúságú bot kell, nem jó a korcsolyázó stílushoz ajánlott - kissé hosszabb - bothosszúság.

Ezen ismeretekkel felvértezve látogattam meg óriási sportboltunkat, ahol elmondták, hogy csak a Budapest túlsó felén lévő sportóriásban kapható felszerelés. Ott vettem meg :-( életem első pikkelyes talpú klasszikus lécét - amit azóta "Dutra" néven használok a Börzsönyben árkon-bokron keresztül - a kötéssel és a "hozzá való" feles magasságú bokacipővel. :-( Természetesen a síbotról sem feledkeztem meg. Megjegyzem, csak egyféle léc volt, és egyféle bot. Megtanultam egy életre, hogy csak szakboltból szabad vásárolni. :-)

Tanulás
Na ezt az egyet jól kezdtem el, jól tettem. Elmentem egy sífutó sítáborba, a Bozsik Sífutó Iskolával. Nem csak egy egyszerű sítáborba, ahol van sífutó pálya, és esetleg egy ismerős egyszer elmondja, hogyan is kéne sífutni. Abban a táborban - és azóta is minden táborban - három szinten, kis csoportokban - szinte egyénileg - profi módon folyt az oktatás.
A tábor előtti napon - még otthon - azért kicsomagoltam az új lécem, hogy ne ott kelljen ezzel bíbelődnöm. :-) Körülbelül ennyi volt a sífutó előéletem.
Így kerültem a kezdő csoportba, ahol én képviseltem az átlagot, ugyanis rajtam kívül csak nyugdíjasok - fontolva haladók -, és kisgyerekek - játékos manók - voltak. Képzeljétek magától Bozsik Annától kezdtem el tanulni. Rá osztotta ki ugyanis a sors ezt a sok türelmet igénylő feladatot. Akkor még persze nem tudtam, hogy ő egy Olimpikon, csak néhány nap múlva derült ez ki számomra. A sífutás azonban nagyon bejött. Barátommal, Pistivel mindig hamarébb mentünk ki a pályára, még a délelőtti és délutáni oktatások előtt. Anna már a második edzésen leparancsolta lábaimról a pikkelyes léceimet és kölcsönzött nekem sima talpúakat. :-) Képzeljétek, ezek az ő saját lécei voltak. Nekem ez nagyon fontosnak tűnt akkor. Még a jóslata is bejött miszerint a sima talpú léc jobban csúszik, és el fogok esni, de az nem baj, mert ha azzal megtanulok sífutni, akkor a pikkelyessel is tudok majd menni.
Egy mások fontos tanács. Először kölcsönözz, utána vásárolj.
A második - már korcsolyázó - lécemnél ezt már be is tartottam, Annától vettem. Nagyon szeretem. Többek között a kötése miatt is. Ugyanis úgy oldható, hogy nem kell lenyomni a bottal, hanem csak át kell billenteni. Na ennek akkor veszed hasznát, amikor "közeli ismeretségbe" kerülsz a pályával, és fájós, havas, kifacsart végtagjaiddal próbálsz mielőbb megszabadulni a léceidtől, mivel máskülönben nem tudsz felállni.

Verseny
Egyszer mindenki elér arra a pontra, hogy megmérettesse magát. Mint tudjuk erre valóak a versenyek. Leginkább persze önmagunkat kell legyőzni.
Gondoljunk csak bele. Minden versenyen van utolsó. Ő igazán csak önmagát győzi le, de mégis nyer. Nekem kevesebb, mint egy évvel az első felcsatolásom előtt jött el a pillanat. Erre nagyon büszke voltam. Barátaimmal látogattunk el Ramsauba a sífutás fellegvárába. Az első este elmentünk bejárni a pályát. Miután a dimbes-dombos részén csak estem-keltem, az utolsó meredekebb helyen lecsatoltam, és gyalog ereszkedtem le. :-( A többiek azt mondták ez nem lesz így jó a másnapi versenyen. Ekkor elhatároztam, hogy lesz ami lesz másnap a versenyen kemény leszek, és bármelyik lejtőn lejövök. Ez sikerült is. Csak a déli napsütésben kásássá váló, teljesen széttaposott, nyom nélküli részen estem el, szerintem többedmagammal.

Hóviszonyok
2007 tavaszán a sítáborunkban szinte elolvadt, elfogyott alólunk a hó. Voltam már azután azóta olyan pályán, ahol a völgybe délutánra nem sütött be a nap, így estére mindig eljegesedett, felgyorsult a nyom. Az ausztriai gondozott pályák pedig megérik azt a néhány eurót, amelyet kifizetünk a pályahasználatért. Körmöcbányán, Skalkán síeltünk már olyan hóviharban, hogy nem láttuk a stadion másik végét, de legkülönösebb hóviszony, amellyel találkoztam a Gyadai réten volt.
Az altalaj nem volt teljesen fagyos, eléggé hideg, a hó pedig, alul vizes, felül pedig már normál állapotú volt. Az a hó úgy tapadt a léceinkhez, hogy többször meg kellett állnunk lekaparni a léceink aljáról. Akkor ez csak bosszúságot okozott, de azóta már rájöttem, hogy egy különleges állapotot sikerült kifognunk.

Edzésterv
Úszás, futás és nordic walking. Ezekkel edzem. Az úszás a vállakat és karokat erősíti a tüdővel együtt. A futásnál az őszi alapozásban - még a levezető nyújtás előtt - hátsó fekvőtámaszokat nyomunk karjaink erősítésére. A nordic walking nagyon hasonlít a sífutáshoz, ennek megfelelően igen jó módszer a felkészülésre. Sajnos az Anna rét, és a Normafa nekünk eléggé messze van, de megtaláltuk a saját helyünket. Talán nem meglepő, hogy ez megegyezik egyik közeli sífutóterepünkkel a Gyadai réttel. A táj szép, kellően dimbes-dombos, és nekünk nincs messze.
Itt kell megemlítenem, hogy a sífutóiskolában különös figyelmet fordítanak a nyújtásra, lazításra. :-) Ez igen fontos szokásra neveli azt, aki ezt eddig esetleg nem tartotta fontosnak. Hasznosságával szerintem nem érdemes vitába szállni.

Barátok
A sífutással nem csak egy újabb sportágat tanultam meg, amelyet a természetben űzhetek, hanem új barátokat, ismerősöket is szereztem, a régieket pedig felújítottam, gazdagítottam.
A sport, a táborozás, a közös élmények összehoznak bennünket. Remélem ebben a szezonban sem lesz ez másképp. Jó havat kívánok.

Foltán Zoltán